Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan helyen lakom a Párommal, ahol van lehetőségünk kimozdulni úgy, hogy senki nincs a környéken. Tehát egyrészt nincs bezártság érzetem, másrészt nekem jól esik ez az elvonulás, ez a csend. Elfoglalom magam, minden napra jut valami feladat.

Az elmúlt hónapban négy színvonalas zenei produkcióban vehettem részt kiváló kollégákkal. Olvasok, filmeket nézek, tornázom, zongorázom, éneket tanítok online, interjúkat adok, szülinapi köszöntőket készítek felkérésre és a házimunkából is kiveszem a részem. Szóval jól vagyok, nem unatkozom. Amúgy az év első három hónapja alapjáraton is uborkaszezon, tehát most még nincs nagy különbség. Kérdezd meg ugyanezt két hónap múlva, akkor már lehet, hogy másképp látom az egészet!

Édesapám zongorázott, fuvolázott és nagyon sok fajta stílusú zenét hallgatott. Bár Édesanyám is tanult zongorázni, az anyai nagypapám pedig hegedült fiatalkorában, sőt még az apai, felvidéki felmenőim között is voltak, akik trombitáltak a helyi bányász zenekarban, mégis egyedül én lettem professzionális zenész a családból.
Nyolc évesen kezdtem fuvolázni a salgótarjáni zeneiskolában, ahol nagyszerű tanárom, Szvoren András vezetett be a hangszer rejtelmeibe.

Két év múlva már a helyi fúvószenekarban zenéltem Torják Vilmos karmester irányítása alatt. Nem sokkal később a felesége, Torják Magdolna lett a zongoratanárom, a szolfézst pedig Dr. Bélyei Lajosné tanította. Sokat köszönhetek nekik, ők készítettek fel a zeneművészeti szakközépiskolai felvételimre.

Már a zenei általánosban tagja voltam az iskola kórusának, amit énektanárnőnk, Kaposi Ida vezetett. Jártunk kórusversenyekre is, voltunk Szentesen és a szülővárosomban, Debrecenben is. 15 évesen, a zenei szakközépiskolában alakítottam egy zenekart Sziluett néven, ahol először csak zongoráztam, később már énekeltem is. Ekkor kaptam az első pozitív visszajelzéseket a hangszínem miatt.

Akkoriban még a fuvola volt a fontosabb, hisz művész-tanárnak készültem, ekkor már Gáblik Zoltán volt a fuvola-, Blázy Lajos a zongora-, illetve osztályfőnököm, Timkó Gábor volt a szolfézs-összhangzattan tanárom. A zenekari próbáinkat Jakab Gedeon, az iskola igazgatója vezette. Nekik is rengeteg mindent köszönhetek! Szóval, komolyabban csak húsz évesen kezdtem foglalkozni az énekléssel. Kósa Zsuzsanna volt az énektanárnőm, akinél hangképzést tanultam és ő indított el a jazz felé vezető úton. Minden tanáromra jó szívvel és szeretettel gondolok.

Rengeteg előadó van, akikre példaképként tekintek. Mivel meglehetősen eklektikus az ízlésem, így minden műfajból a legegyedibb, legízlésesebb és legtermészetesebb előadókat kedvelem. Van is egy hatalmas cd gyűjteményem. Itt most egy hosszabb felsorolás következik:

A The Beatles az alap. Ezután közvetlenül a Level 42 és a Toto zenekar a kedvencem. A női előadók közül De'ree, Diana Krall, Ella Fitzgerald, Eva Cassidy, Faith Hill, Hajdu Klára, Kollányi Zsuzsi, Lara Fabian, Natalie Imbruglia, Norah Jones, Pink, Sebestyén Márta, Shania Twain, Szőke Nikoletta, Tóth Edina, Tóth Vera, Veres Nika és Whitney Houston a kedvencem.

A férfi énekesek közül nagyon szeretem Frank Sinatra, Tony Bennett, Chet Baker, Harry Connick Jr., Michael Bublé, Kurt Elling, Bobby McFerrin, Gregory Porter, Stevie Wonder, George Benson, Rick Astley, James Ingram, Luther Vandross, Brian McKnight, Tom Jones, Huey Lewis, Phil Collins, Sting, Elton John, Bruce Hornsby, Bryan Adams, John Mayer, Charlie, Kökény Attila, Mező Misi, Feke Pál, Serbán Attila, Bereczki Zoltán, Gájer Bálint - és még sorolhatnám - hangszínét, előadásmódját.

Azért azt tegyük hozzá, hogy ez a katona suli zenei szakközépiskola volt, de igen. Ott megtanultam a rendet és igénylem is. Azt tartom, hogy akinél rend van belül, annak a környezetében is az lesz. Nemcsak a zenében szeretem a harmóniát.

Igen, mindig látom a fényt az alagút végén. Mivel a kimondott szónak teremtő ereje van, ezért igyekszem mindig pozitív dolgokat "mantrázni". A humor pedig sokszor átsegít a nehezebb helyzeteken.

Ezt még sosem kérdezték tőlem. Bár van érzékem a lövészethez, de nem, soha. Én zenésznek születtem, és mint az imént is említettem, ez a katonai suli valójában egy olyan zeneiskola volt, ami katonazenészeket képzett. Nekünk a hangszerünk a "fegyverünk".

Izgalmas és reményteli. Nagyon lelkesek voltunk annak ellenére, hogy ez az időszak először nem kedvezett a dallamos popzenének. Szerintem most sokkal nehezebb helyzetben van egy kezdő zenekar az érvényesülés terén, de mint minden, ez is kitartás, szorgalom és jó önmenedzselés kérdése.

Igen, lassú volt a felfutás. Négy évbe telt, mire összekapcsolták a hangot a névvel és a zenével annak ellenére, hogy a zenei szerkesztők állandóan játszották a dalainkat. Minden évben adtunk ki lemezeket és mindegyikről legalább négy-öt sláger született. 2000-ben kiadhattunk egy válogatás albumot.

A zenét Török Tomival ketten írjuk, a dalszövegeket pedig Duba Gábor és Tomi felváltva. Én általában zongorával, Tomi gitárral komponálja a dalokat, melyeket először otthon meghangszerelünk, majd a stúdióban kapnak végső formát. A kezdetektől velünk van zenekarunk dobosa, hangmérnöke, zenei producere, Szentmihályi "Michel" Gábor. Később csatlakozott a hátteret erősítő csapathoz a másik hangmérnökünk, a zongorista, hangszerelő Závodi Gábor.

Velük sok más produkcióban (Rapülők, Demjén Ferenc) is volt szerencsénk együtt muzsikálni. Sajnos nem rég veszítettük el drága szaxofonos barátunkat, Gyenes Bélát, aki a kezdetektől velünk létezett. Nagy veszteség számunkra, lélekben mindig velünk marad. Őt váltotta a szintén kiváló szaxofonos, Zsemlye Sanyi "Zsömi". Velük amúgy együtt dolgoztam a rendőrzenekarban is, akárcsak Tulkán Petivel, aki a zenekarunk nagyszerű trombitása.

Németh Miki zongorázik a csapatban, aki a Fool Moon és a Rock4 acappella együttesek basszistája és hangszerelője. Kozma Tomi barátunk gitározik, s ugye mondanom sem kell, hogy Török Tomi basszusgitározik, én pedig énekelek és fuvolázom. Sokan játszottak még velünk az évek alatt, de aktuálisan így néz ki most a Bon-Bon zenekar. Szóval a dalírás és a hangszerelés, nem beszélve a koncertekről, igazi csapatmunka.

Egy muzsikus elsősorban nem slágert készít. A dalírás egy öncélú folyamat, egy önkifejezési forma. Mindazon általános, vagy aktuális problémák, tapasztalatok összességének lenyomata, amik foglalkoztatnak minket. Hétköznapi történetek, visszás, vicces helyzetek, amikre szeretnénk rávilágítani és ezzel görbe tükröt tartani a hallgató felé. Először mindig magamnak írok dalt. Ha nekem tetszik, akkor megmutatom a szűk családnak, Tominak és ha ezen a rostán is átmegy, akkor kezdünk el vele komolyabban foglalkozni. Valójában a zenei szerkesztők és a közönség varázsolja slágerré a dalokat.

Még mindig igaz. "Komolyra" fordítva, ez a dal is egy humoros, játékos önreflexió, melynek szövege Duba Gábor tollából származik. Azt, hogy mennyire jöttem be a hölgyeknek, tőlük kellene megkérdezni.

Az áttörés már évekkel korábban megtörtént. A dal miatt inkább újra a figyelem középpontjába kerültünk. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen váratlan és robbanásszerű lesz a siker. Hálásak vagyunk a szövegírónknak, Duba Gábornak, hogy beajánlott minket a rendezőnek, Herendi Gábornak és persze neki is, hogy minket választott.

Nagyon boldogok voltunk és vagyunk a mai napig, pedig eltelt azóta 18 esztendő. Még mindig felpattannak az emberek táncolni, amikor meghallják az első pár taktust. Sok barátság is szövődött akkoriban, melyek még mindig tartanak. Szóval a film lökött egy jó nagyot a szekerünkön, ami azóta is, immáron 25 éve fut.

Igen, mindent. Nem változtatnék semmin. Ezért válhattam azzá az emberré, aki most vagyok, mert annyi mindenen átmentem. Rengeteget köszönhetek a szüleimnek, családomnak, a tanáraimnak, barátaimnak, kollégáimnak, és persze a zenei szerkesztőknek, rendezvényszervezőknek. Nélkülük nem tartanék, nem tartanánk itt.

Mindegyikre büszkén emlékszem vissza és nem is nagyon tudok választani, hisz mindegyiket párhuzamosan műveltem, művelem a mai napig. Bármennyire is furcsa, mert elsősorban a pop-rockkal azonosítanak, de a jazz áll a legközelebb hozzám, ezen belül pedig a swing. Imádok big band zenekari kísérettel énekelni! A klasszikus zene is a szívem csücske. Szóval minden stílust szeretek, amibe épp nagy lelkesen belevetem magam.

Ezen a színes magyar zenei palettán azt hiszem, hogy három olyan előadóművész van, akikkel szerettem volna, de eddig még nem volt szerencsém együtt zenélni. Az egyik ilyen, Szörényi Levente, akinek a zenei munkásságát gyerekkorom óta figyelemmel kísértem, vele szívesen muzsikálnék!

Az elmúlt évek fényében nem szeretnénk több hanghordozót kiadni. Nem részletezem az okokat, de nagyon sokunkat érintő problémahalmaz ez. Legutóbb 2017-ben jelent meg a "Bé oldal" c. lemezünk, de ezt is csak azért jelentettük meg - az átugrott korosztály tagjaiként - cd formátumban, hogy kézzel fogható bizonyítéka legyen zenei létezésünknek. Ezentúl kizárólag a digitális felületeken leszünk hallhatóak, láthatóak.

Nem. Addig csináljuk, amíg van ránk kereslet, amíg a közönségünk "életben tart" és persze addig, amíg van mondanivalónk. Mi nagyon szeretjük a közös "gyermekünket", imádunk zenélni!

Nagyon jó. A magánéletben is barátok vagyunk. Ennyi idő után is tudunk jókat beszélgetni, nevetni bármin, legfőképpen magunkon. Ebben a mostani járvány helyzetben is majdnem minden nap telefonálunk, vagy írunk egymásnak.

Mivel ebben az évben ünnepeljük a zenekar fennállásának 25. évfordulóját, ezért egy jubileumi koncertet tervezünk az év vége felé, amit majd egy országos turné követ.
Én az év elején komponáltam egy "Sárkányszív" című történelmi rock-musicalt Moravetz Levente író-rendező barátommal közösen, aminek eredetileg május 23-án lett volna a premierje Orfűn. Még nem tudom, hogy mikorra tolódik, de még az idén szeretnénk bemutatni!

Egy másik musical, a "Haverok, Buli, Bon-Bon" is fontos szerepet tölt be az életünkben, melyet másfél éve játsszunk nagy sikerrel a Hadart Színtársulattal, Háda János rendezésében. Remélem, hogy hamar vége lesz ennek az áldatlan állapotnak és ezzel az előadással is újra meg tudjuk örvendeztetni a nagyérdeműt!

Tomi még 2000-ben feldobta az ötletet, hogy készítsünk egy jukebox musicalt. Zenegép-musicalnek nevezzük azokat a zenés filmeket, színházi darabokat, ahol a főszerepeket, vagy a főbb mellékszerepeket pop-rockzenészek alakítják, és a történet fontos dramaturgiai pontjain az általuk előadott sláger hangzik fel akár dalbetétként, akár instrumentális aláfestő zeneként.

Itthon mi lehettünk volna azok, akik meghonosítják ezt a műfajt, de aztán nagy szomorúságunkra senki nem állt mellénk, így hosszú ideig a fiókban maradt az ötlet. Aztán három évvel ezelőtt megkeresett minket a Vidám Színpad igazgatója, Böröndi Tamás, aki hallott erről az ötletről és szerette volna színpadra állítani. Nagyon örültünk a lehetőségnek, de aztán egyeztetési problémák miatt sajnos meghiúsult a közös munka. Ekkor kerestem fel Háda Jánost, akiről tudtam, hogy épp zenés darabot keres. Azonnal igent mondott és elkezdődött az érdemi munka.

Leült a darab írójával, Duba Gáborral és átvették, hogy hol kell még csiszolni a szövegkönyvet. 2018 őszén, az olvasópróbát követően Háda János vezényletével és egy fantasztikus színészgárdával - Andrádi Zsanett, Bordás Mihály, Cap Júlia, Csórics Balázs, Ekanem Bálint Emota, Gazdik Dávid, Gieler Csaba, Háda Bernadett, Koós Réka, Laurinyecz Réka, Suhajda Dániel, Szabó Máté, Takács Erika jeltolmács, Végh Judit, Zakariás Éva - elkezdtünk próbálni. Aztán végül, a húsz éve dédelgetett álmunk végre valósággá vált 2018. december 7-én.