Megjelent Storyum új klipje, a Generations!

Ők hatan a zenekarban boldogok, mert azt tehetik, amit hosszú évek óta a legjobban szeretnek. Ami az életük. Zenélhetnek. Ezzel a legszerencsésebb emberek közé tartoznak. A dalok, tehát a zenék és a szövegek által pedig áldott lehetőséget kaptak. Boldoggá tehetnek bennünket is.

Most itt van új klipjük, a Generations. Őket látjuk, amint megérkeznek koncertjük helyszínére, ahogy az öltözőben kajálnak, készülnek, izgulnak, százon égnek, indulnak a színpadra, a koncert néhány pillanatát is, komolyak, vidámak, mókásak, játékosak, a végén új CD-jüket, a Freedomot dedikálják. Közben arról szól a dal, hogy önzésünkkel, hataloméhségünkkel és felelőtlenségünkkel hagytuk tönkremenni a világunkat, és a szürke utcákon keressük lelkünk eltűnt színeit.
Ők hatan színesek. Megőrizték annak a képességét, hogy felfedezzék és elmeséljék a bajokat. Erről szól Freedom albumuk valamennyi története. Ezeket kiáltják világgá a koncertjeiken. Arról, hogy ezek a történet hovatovább bárhol érvényesek a világon, nem ők tehetnek. Azt látom a Generations klipjében, hogy fehér maszkos zombik robotszerűen gitároznak, billentyűznek, vokáloznak. Majd egy adott pillanatban eldobják a zenészek a maszkokat, és átadják magukat a muzsika felszabadító örvényének. Joe „JJ” Janik annyira laza lesz, hogy leül, és úgy gitározik. És a többiek is mind élvezik a Storyum komponálta hangulatot. Lehet-e szebben utalni a szabadságra?

Ők hatan szerencsések. Azt is mutatja Generations című klipjük, hogy értik a szavukat, akiknek szól a művészetük. Apró lángok gyúlnak a nézők lelkében, ennek XXI. századi kifejezése a mobiltelefonokon felvillanó fény. Ringanak a fények. Még nincs késő. Szól Flaškár „Raw” Veronika hangja. Élvezzük a levegőt, sétáljunk az esőben, ne hazudjunk és éljünk lassabban. A nézők világítanak a mobiltelefonjaikkal, és a kis fénypontok összehozzák a nézőteret. Ahogy az idők kezdetén is a tűz körül ültek a törzs tagjai. És szerencsések azért is a Storyum kiváló zenészei, mert nemcsak összehoznak egy atomkori törzset, még ha csak a koncertjük idejére is, hanem át is adják a dalszöveget az utánuk következő generációnak. A Generations klipjében ugyanis a színpadról egy hangstúdióba úszik a kamera, ahol éppen a dal kórusát rögzítik. Generációról generációra hagyják a fontos mondatokat. Apáról fiúra. Ahogy a régi időkben.

Hogyan maradjunk emberek ebben a lelketlen, sivár, embertelen világban. Erről szólnak a Storyum dalai. A világ bűntudatáról. A Generations sem kivétel. A sors hozta úgy, hogy esőben sétáltam mielőtt leírtam ezt a pár gondolatot róluk és az új, véleményem szerint kiváló klipjükről. Napok óta harmincnyolc foknál is magasabb hőség volt a kisvárosban, ahol élek. Észrevették, mennyire melegszenek a nyarak? Egy tudós szerint az idei az elkövetkező évek leghűvösebb nyara. Ezt is mi tettük! Szóval, a legjobbkor jött a Storyum új dala, amelyben bocsánatot kérnek a jövő generációitól.

Egy angyal kéne talán. Aki elvenné a fegyvereket a katonáktól, kicsavarná a fejszét az erdőket irtó favágók kezéből, egy legyintéssel megtisztítaná a vizeket a szennytől, a levegőt a füsttől, az agyakat a rossz gondolatoktól. A Storyum valamennyi dalában hívja ezt az angyalt.
Mikor jön már?
-Bárány János-

TALÁN EZEK IS ÉRDEKELHETNEK: Kövess minket és nem maradsz le semmiről!

Ajánljuk még