Kevés olyan sikeres Rap, Hip-Hop együttes van Magyarországon, amelyet tagjai még a tinédzser korukban alapítottak. Sokan kezdtek, kezdenek el Rappelni tinédzser korukban, de való igaz, hogy ilyen hosszú távon, és hasonló sikerességgel, ismertséggel kevesebben. Egyik ilyen együttes az Animal Cannibals. A többszörös díjas, arany és platinalemezes együttes immár több mint három évtizedes, sikeres pályafutást tudhat maga mögött. Tagjai Qka és Ricsipi ezúttal exkluzív interjút adott az oldal olvasóinak.
Még kamaszkorban voltatok mikor megalapítottátok az együttest (1989). Ezt akkor egy jó bulinak tartottátok, vagy már akkor komoly tervetek volt vele?
Qka: 1989 nagy változást hozott az ország életében. 14 évesen, mint bárki más, mi is belecsöppentünk egy új világba. Új iskola, új barátok, úgyhogy egy új hobbi tökéletesen passzolt a képbe. Imádtuk a zenét, és szórakoztatni a saját környezetünket, így adta magát a helyzet, hogy a tv-ben látott filmek mintájára mi is egy zenekart alapítunk, hogy sikeresek legyünk, és népszerűek a lányoknál. Ezt pedig csak komolyan lehetett elkezdeni.
Tudtátok, hogy mibe, vágtok? Milyen volt abban az időben bandát alapítani?
Ricsipí: A barátaink és magunk szórakoztatására jött létre a csapat. Mások sportoltak, tévét néztek, videojátékoztak vagy kocsikat törtek fel. Én a nyolcvanas évek közepétől nagy rapzene rajongó lettem, ami után már csak egy lépés volt, hogy megírjam az első saját rap dalt.
Előzőleg volt valamilyen zenei múltatok?
Qka: Semmi, az iskolai énekóráknál több. Viccesen mindig azt mondtuk, hogy énekhang és hangszeres képzettség hiányában választottuk a RAP műfajt, de az igazság az, hogy nagy hatással volt ránk, új volt, laza, menő, és hittünk abban, hogy ilyesmit mi magunk is tudunk csinálni.
Mit jelent nektek a zenélés?
Ricsipí: Mindenkinek vannak kreatív energiája. Ezeket ki kell adni magunkból, mert az alkotással örömet okozunk magunknak. A zene számomra üzemanyag az élethez. Biztos vagyok benne, hogy zene nélkül minden ember élete sivárabb, szürkébb, unalmasabb, szomorúbb lenne.
95' ben adtátok ki az első kislemezetek. Hamarabb nem lehetett volna? A várakozás nem vette el a kedveteket?
Qka: Az első pár évben mi magunk sokszorosítottuk a dalainkat kazettákon. 93-ban, a középiskolai tanulmányok befejezésével nem csak mi, de az Animal Cannibals is megérett arra, hogy beléphessen a nagybetűs életbe. Innen még két év kellett ahhoz, hogy valóban a kezünkben tarthassuk az első lemezkiadó által megjelentetett albumunkat. Mi élveztük minden egyes lépcsőjét ennek az útnak. Nem voltunk türelmetlenek, és talán ettől sokkal jobban értékeltük az utána következő sikert is.
Egyik legsikeresebb számotok, a Takarítónő. Miért pont takarítónő? Kinek az ötlete volt?
Ricsipí: Qka írta ezt a dalt. Az első két sor kipattant a fejéből, és úgy érezte, hogy a Takarítónők simán megérdemelnek egy teljes, önálló dalt. Így hamar elkészült az örökzöld sláger.
A dalaitok témái hogyan születtek? Melyikőtök inkább a slágergyáros?
Qka: Ez olyan nálunk, mint mondjuk a páros tenisz. Ott is szerválnak, és kreatívan játszanak mind a ketten, hogy a végén győzzön a csapat. Mi együtt működünk, hiszen együttest alkotunk.
Melyik időszakot tartjátok a sikeresebbnek?
Ricsipí: A kilencvenes évek közepétől 2000-ig nagyon robogott a szekér. Utána egy lépéssel hátrébb léptünk, hogy másnak is jusson hely a színpadon. Bár, rengetegszer lépünk fel a mai napig is nagyszínpados előadóként, mi sohasem voltunk igazi headliner-ek. Ez egy picit tudatos is volt. Egy bizonyos szint fölé nem akartunk vagy nem mertünk lépni, mert ott nem éreztük magunkat túl jól. Szerencsénkre az AC beállt egy egészséges szintre. Nem vagyunk sztárzenekar, de meg tudunk élni a zenélésből.
Hogyan jellemeznétek a 90' es évek magyar Rap és Hip - Hop életet?
Qka: Egy kb. 1000 fős, összetartó társaság volt akkoriban. Dj-k, MC-k, Break-esek (B-Boy -ok), és Graffiti-s arcok. Mindenki járt a másik rendezvényeire, és igyekeztünk egymástól minél többet megtudni, hogy minél inkább magunkénak érezhessük ezt az utcainak kikiáltott műfajt.
És a napjaink Rap és Hip - Hop életet?
Ricsipí: A legnépszerűbb műfaj jelenleg a könnyűzenében a rap zene. Már több generáció nőtt fel rajta. Mindenkinek egy picit mást jelent a rap. Van, aki nyitott az újdonságok felé, van, aki nem. Van, aki rajong az old school cuccokért, van aki ki nem állhatja. A hip hop alappillérei közül jelenleg picit háttérbe került a beatbox, a break dance, a graffiti, a turntablism. De vannak biztató jelek is, ilyen a break tánc olimpiai sportágak közé való felvétele.
Több díjat is kaptatok. Melyik a legkedvesebb?
Qka: Az elismerés jó dolog, és ezt mi a fellépéseink során taps formájában meg is kapjuk. Kaptunk kézzelfogható díjakat is szép számmal, de azok között nem teszünk különbséget, úgy, ahogy a dalaink között sincsen rangsor.
Qka, honnan ered ez a név?
Qka: Ez egy becenév a gyerekkoromból. A sulink tantermében fából készült nagy szemetes láda volt. Elbújtam benne a szünetben, majd amikor a tanár keresett óra közben, mindenki oda mutatott, és annyit mondott: kuka. Rám ragadt, de nem bánom. Tetszik az a paradoxon, amit az MC, azaz Master of Ceremony (ceremóniamester) utótaggal jelent a nevem, azaz a Néma Szószátyár. A "Q" betűvel tettem egyedibbé.
Ricsipí, a pí mit jelképez?
Ricsipí: Ricsiből van egy csomó. Tudtam, hogy kell valami toldalék hozzá, ami megkülönböztet a többi Ricsitől. Akkoriban én voltam a legmagasabb az osztályban, így többen Picurnak hívtak. A matekban a pí egy különleges szám, ezért bíztam benne, hogy így egyedi nevet tudtam létrehozni. A vicces az, hogy az elmúlt években, Angliában és az USA-ban is szembejött Richie P nevű előadó.
Az Animal Cannibals -t ki találta ki és miért pont Kannibálok?
Qka: Én voltam a névadó. Nem a jelentés dominált, hanem a hangzás. 14 évesen kezdtem angolul tanulni (a kötelező orosz mellett), amit élveztem, mert ez volt szinte minden külföldi szám nyelve. Az Animal és Cannibal szavakat épp úgy értettem szótár nélkül is, mint bárki más. Ráadásul rímelnek is, ami a rap-ben fontos. Az "s" betű a végére a többes-szám miatt került. Végül ez lett a nevünk. Mai fejjel lehet, hogy egyszerűbbet választanánk, de szerencsére eddig hátrányunkra sem vált.
A köztudatban az van, hogy ti vidám, bolondos emberek vagytok. Ez valóban így van?
Ricsipí: Általában igyexünk az élet napos oldalán élni. Persze nekünk is van rossz kedvünk, velünk is történnek szomorú dolgok és sokszor el sem tudnák rólunk képzelni, hogy milyen komoly mélységű melókba mászunk bele. De az biztos, hogy inkább vagyunk lazák, jókedvűek és főleg pozitívak, a szituációk többségében. Úgy gondoljuk, hogy a dolgokhoz való hozzáállást mindenki saját maga dönti el.
Volt olyan időszak, mikor szétváltatok? Ha nem, nem is gondoltatok rá?
Qka: Mi elsősorban barátok vagyunk, és a barátságunk része a zenélés. Ha nem ezt csináljuk együtt, akkor mást. Persze, különbözünk is egymástól, de hagyunk teret és időt egymásnak erre is.
Melyik volt a legnehezebb időszak az együttes életében?
Ricsipí: Nem emlékszem nehéz időszakra. Olyan számtalanszor előfordult, hogy túlságosan leterheltük magunkat, és a fáradtság miatt türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek voltunk. Mivel a hobbink a munkánk, butaság lenne ezt nehézségként jellemezni. Folyamatosan jönnek a kihívások, mint a bringásoknál a hegyek, amiket le kell gyűrni. Még sohasem fordultunk vissza az úton, csak megyünk előre.
Milyen most a kapcsolatotok?
Qka: Mindkettőnknek családja van, gyerekekkel. Nyilván ők élveznek elsőbbséget sok dologban, de egymás bíztatása az alkotásra töretlen.
1996-tól felkaroltok fiatal rap és hip - hop tehetségeket. Ennek mi volt az indítatása?
Ricsipí: Imádjuk a magyar rap zenét. Mi akkor már bent voltunk az ismert emberek klubjában, ahol sok befolyásos ember mozog. Kinyílt előttünk az ajtó, és még mielőtt becsukódott volna, odatettük a lábunkat, hogy az ajtórésen bejöhessenek a hozzánk hasonló érdeklődési körű előadók. Mi hiszünk az összefogásban. Ez mindig erősíti az adott szcénát, legyen az bármilyen témakörű (zene, sport, lakóközösség, hitvallás, bármi).
Nem féltetek attól, hogy valamelyik felkarolt, sikeresebb lesz nálatok?
Qka: Bennünk büszkeség van, és nem irigység, ha valakinek tudunk kicsit is segíteni az előrejutásban. Hiszünk abban, hogy ez egy sokszínű és összetartó közeg tud lenni, ahol egymás sikereit elismerjük, és ezzel inspiráljuk egymást.
Az egyik dalotok 25 év után világsláger lett. Ez a Yozsefváros, amit 1993 írtatok. Hogy fogadtátok?
Ricsipí: Leestünk a székről. Sok féle álmunk van, de ilyenre még álmunkban sem gondoltunk. Igazából kitalálni sem tudtuk volna azt, hogy egy hollywood-i sztár megtanulja az egyik dalunkat magyarul, amit a legnépszerűbb amerikai talk show-ban elő is ad. Ha ez 25 évvel korábban történik, lehet, hogy nem is tudunk róla. Az internet korában viszont bármiből lehet vírus videó, amit sok millióan látnak világszerte.
Nézve az utóbbi évek klipjeiteket, ugyanolyan lelkesedéssel adjátok elő a számaitokat, mint pl. 25 éve. Ennyi idő után is szeretitek még csinálni?
Qka: A "RAP" nagyon érzékeny műfaj, mert a közönség figyelme nem a zenére, vagy egy szuggesztív énekhangra koncentrálódik, hanem a mondanivalóra, és annak hitelességére. Vajon elhiszem-e neki azt, amit mond? Ezt csak őszintén lehet csinálni, és való igaz, hogy bennünk a lelkesedés továbbra is töretlen.
Mindketten családos emberek vagytok, jut idő a zenélésre?
Ricsipí: Amíg a kölkök a suliban vannak, mi az alkotásra tudunk fókuszálni. Amíg alszanak, mi fellépünk valahol. Sűrű az időbeosztásunk, de eddig működik. Ráadásul a családi háttér újabb energiákat ad mindenhez.
A jövőben terveztek kiadni új albumot?
Qka: Az "album" szó már-már nem létező fogalom a zenehallgatók körében. Előadók vannak, és dalok. Talán még egy utolsó albumot van értelme kiadni valamikor a közeli jövőben, de ennél sokkal nagyobb tervünk végre megírni a saját könyvünket. Több éve készül már, de már egész jól haladunk
Milyen terveitek vannak zenei téren?
Ricsipí: Folyamatosan készülnek a dalok, de manapság már klip nélkül nincs értelme megjelentetni. Amit régen rátettünk volna a lemezre, mert jónak találtunk, de klip nem készült hozzá, az most lehet, hogy örökre a mi wincseszterünkön marad. Bár, tényleg kereskedelmileg nincs értelme megjelentetni CD-t, nálunk még bármi előfordulhat.
Üzentek valamit az oldal olvasóinak?
Qka: Ha, idáig eljutottak, akkor az a minimum, hogy üzenjünk valamit. A dalokat lehet hallgatni, táncolni rájuk, vagy elénekelni őket, de a teljesebb kép, és élmény érdekében szerencsés megismerni az előadókat is, vagy legalább a látásmódjukat. Ebben segít ez az oldal is, úgyhogy olvassatok az alkotókról, a teljesebb kép miatt!
Ricsipí: Illetve csekkoljátok a honlapunkat is, ha még jobban elmélyednétek bennünk!
Minden olvasóink számára biztosítani szeretnék, a lehetőséget arra, hogy hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez.
A hozzászólás a Facebook bejelentkezése után lehetséges. A hozzászólások a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg.
Ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért, a hozzászólásokat illetve a hozzászólási lehetőséget letiltjuk.
Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe.
Hozzászólások
Facebook hozzászólásMinden olvasóink számára biztosítani szeretnék, a lehetőséget arra, hogy hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. A hozzászólás a Facebook bejelentkezése után lehetséges. A hozzászólások a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért, a hozzászólásokat illetve a hozzászólási lehetőséget letiltjuk.
Köszönettel:Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe.
A livethemoment.hu szerkesztősége